Nyitókép: KAY NIETFELD / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
A szerző korábban az egyik legolvasottabb szlovák napilap, a Hospodárske Noviny főszerkesztő-helyettese, jelenleg a legolvasottabb szlovák portál, a štandard.sk munkatársa.
Szlovákia a világsajtó címoldalán.
Juraj C. gondoskodott erről, amikor rálőtt Robert Fico kormányfőre.
Óriási sokk volt ez Szlovákiának és Európának is. Bár, ha belegondolunk, valahol a tudatunk mélyén éreztük: valami hasonló, valami nagyon rossz történni fog, ha nem is ennyire véres formában.
A Štandard hasábjain folyamatosan figyelmeztettük az olvasókat,
a választás győztese ellen zajló hisztérikus kampány robbanásközeli állapotokat eredményezhet.
Vagy, ha úgy tetszik, jön a forráspont, amely erőszakos társadalmi konfliktusba torkollhat. Pont erről beszélt néhány héttel ezelőtt Robert Fico. Azt mondta, várja, az ellenzéki sajtó által gerjesztett frusztráció mikor csap át a kormánypárti politikusok elleni erőszakba.
A töréspont, amelyet sokan nem bírtak elviselni, Korčok vereségével jött el (Az ellenzék által támogatott Ivan Korčok, korábbi külügyminiszter a tavaszi államfőválasztáson Peter Pellegrini fő kihívója volt. – a szerk.). A vert táborban beteges méreteket öltött a gyűlölet és a frusztráció.
A politikát felváltotta a pszichiátria.
Éppen ebben a beteges időszakban öltött formát Juraj C. terve a miniszterelnök meggyilkolására. Nem sokkal az elfogása után el is ismerte, alig egy hónappal korábban határozta el magát. Nem sokkal az államfőválasztás után. Akkoriban sokan szorongásoldóhoz nyúltak, mások alkoholhoz. Voltak, akik azzal izmoztak, hogy emigrálnak – persze csak a Facebookon. Megint mások váltig fogadkoztak, kitartanak a Gonosz elleni harcban. De volt egy, egy erősen frusztrált, de szilárdan elkötelezett valaki, aki fegyverhez nyúlt.
Végül öt lövést adott le Robert Ficóra, mondván, nem bírja többé elviselni az Ukrajnának nyújtott katonai segítség elmaradását, a különleges ügyészség felszámolását, a média elleni támadásokat, a köztévé átalakítását…
Mondjuk ki, Juraj C. pontosan úgy viselkedett, mint a legegyszerűbb, legprimitívebb politikai propagandák fogyasztója.
A kormányfő elleni merénylet teljesen átrajzolta a politikai színteret. A progresszívek, Naď demokratái (Jaroslav Naď korábbi védelmi miniszter, a Demokrati párt elnöke – a szerk.), Matovič és a sajtó nagy része a politikai küzdelmet a Jó és a Rossz örök harcává változtatták. Háborút hirdettek az általuk társadalmilag veszélyesnek, kétségbeesettnek, bűnözőknek, agresszívnek, konteósnak beállított kormánypártiak ellen.
A végén pedig meglepődve tapasztalták, hogy a gyűlölet és agresszió ott van az ő soraikban.
Fico egy véres támadás áldozataként az életéért küzd.